Változás a németországi kárrendezés szabályaiban
Sándor egy borús téli napon zavartalanul haladt magyar rendszámos vontatójával és a hozzá kapcsolt, szintén magyar rendszámos pótkocsijával egy németországi autópályán, amikor egyszer csak egy hatalmas csattanásra lett figyelmes és érezte, hogy a járműszerelvénybe hátulról belehajtottak. Sándor természetesen azonnal megállt és a kamionból kiszállva szembesült azzal, hogy a pótkocsi hátsó részébe egy romániai rendszámmal rendelkező kamion csapódott bele. A balesetet okozó kamion egyébként egy cseh rendszámos pótkocsit vontatott maga után.
A baleset okozta első sokk és a kamion Magyarországra történő hazajuttatása után Sándor természetesen elkezdte a biztosítási ügyintézést. Az ügy több külföldi elemmel is telített, így sajnos az ügyintézés sem haladt éppen zökkenőmentesen, amit megnehezített az is, hogy a helytállási kötelezettséggel tartozó romániai biztosító csőd közeli állapotba került az elmúlt időszakban.
Sándor történetének érdekessége ugyanakkor, hogy egy ponton felvetődött kérdésként, hogy pontosan az érintett és szóba jöhető négy ország (Németország, Magyarország, Románia és Csehország) közül melyik ország joga szerint kell megítélni a balesetet, az az, melyik ország jogát kell alkalmazni a kártérítési igény elbírálása során. A kérdés megválaszolása az Európai Unió által alkotott, úgynevezett Róma II. rendelet alapján lehetséges. Ez főszabályként kimondja, hogy az ehhez hasonló esetekben azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezik. Sándor esetében ez azt jelenti, hogy kárát a romániai székhelyű biztosítótársaságnak kell megtéríteni, a német jog szabályai alapján. Szerencsére Sándor az ügyintézés során magyar nyelven tud eljárni, a romániai biztosító magyarországi kárrendezési megbízottján keresztül.
A Németországban bekövetkezett, kamionokat érintő közlekedési balesetekkel összefüggésben jó tudni, hogy 2020.07.17. napjától Németországban új törvényi szabályozás vonatkozik a járműszerelvények által okozott károk esetén alkalmazott felelősségmegosztásra. Az új szabályozás alapvetően arra ad választ, hogy amennyiben a balesetet egy vontatóból és egy vontatmányból (pótkocsiból, félpótkocsiból) álló járműszerelvény okozta, akkor a vontató vagy a vontatmány üzembentartója, illetve kötelező felelősségbiztosítója köteles megtéríteni az okozott károkat. Sándor esetében ugyan egyértelmű, hogy a vontató hajtott bele a pótkocsiba, de más esetekben akár az is előfordulhat, hogy a pótkocsi okoz kárt, például kanyarodás közben egy parkoló autóban.
Az új szabályozás értelmében a német jogban főszabály lett a vontató jármű üzembentartójának, illetve annak biztosítójának helytállási kötelezettsége a harmadik személyeknek okozott károk vonatkozásában. Amennyiben azonban a vontatmány üzemeltetése nagyobb veszéllyel járt, mint a vontatóé, vizsgálni kell, hogy a kár bekövetkezésében melyiknek volt nagyobb szerepe. Önmagában a vontatmány vontatása a törvény szerint nem jelent fokozott veszélyt. Az új szabályozás megszünteti az eddigi, bírósági döntésen alapuló németországi kárrendezési gyakorlatot, mely szerint a felelősség 50-50%-ban terhelte a vontató és vontatmány üzembentartóját, illetve annak biztosítóját.
Fontos tudni tehát, hogy amennyiben Németországban járunk, akár kamionnal, akár személygépjárművel és egy járműszerelvény kárt okoz gépjárművünkben, úgy elsődlegesen mindig célszerű a vontató jármű adatait felírni, rögzíteni a baleseti bejelentő lapon és a vontató gépjármű biztosítójához bejelenteni kártérítés iránti igényünket.
Forrás: D.A.S. Dr. Bálint Boglárka