A 2010. évi áfa változásokat négy fő területre lehet osztani:
· Teljesítés helyére vonatkozó szabályok változása
· Összesítő nyilatkozatra vonatkozó szabályok
· Külföldön felmerült külföldi áfa visszatérítésére vonatkozó szabályok egyszerűsítése
· Egyéb, európai harmonizációval nem érintett változások
1. Teljesítés helyére vonatkozó szabályok változása
Általánosságban elmondható, hogy a teljesítés helyére vonatkozó szabályok az országok szuverén adóztatási jogát hívatottak leszabályozni. Amennyiben egy bizonyos ügyletnek a teljesítés helye belföldre esik, akkor a magyar állam igényt tarthat az ügylet megadóztatására (bár ez önmagában még nem jelenti azt, hogy az ügylet után minden esetben tényleges adófizetési kötelezettség keletkezik). Ennek az ellenkezője is igaz: amennyiben az adott ügylet teljesítési helye külföld, magyar adófizetés biztosan nem merül fel.
A jelenlegi főszabály szerint a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást nyújtó adóalany székhelye, legközvetlenebbül érintett telephelye határozza meg. A főszabály nem tesz különbséget aközött, hogy a szolgáltatás nyújtása adóalany, illetve nem adóalany részére történik. A főszabály alól számos speciális szabály létezik: az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásokra, a fuvarozásra, fuvarozáshoz kapcsolódó szolgáltatásokra (pl. raktározás, logisztika, stb.), egyes tanácsadási jellegű, illetve „immateriális” jellegű szolgáltatásokra, stb. Különös szabályok vonatkoznak a Közösségen belüli teherfuvarozásra, ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokra és a közvetítői (más nevében és javára eljáró ügynöki) tevékenységre.
2010-től különbséget kell tenni aközött, hogy a szolgáltatást adóalany (az ún. „business to business” vagy B2B tranzakciók), illetve nem adóalany (az ún. „business to consumer” vagy B2C tranzakciók) részére nyújtják. Míg a B2C szolgáltatások esetén a főszabály nem változik, azaz a nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások tekintetében a teljesítés helyét továbbra is a szolgáltatást nyújtó telephelye határozza meg, addig a B2B szolgáltatások esetén az új főszabály szerint a teljesítés helyét a szolgáltatást igénybe vevő adóalany székhelye, illetve legközvetlenebbül érintett telephelye határozza meg. Mindkét főszabály alól szintén számos kivételt létezik. Fuvarozási, szállítmányozási és logisztikai vállalkozásokra tekintettel azonban csupán egyes – jellemzően előforduló – ügylettípusra térünk ki.
Külön figyelmet igényel az a körülmény, hogy bizonyos ügyletek esetén, ahol a teljesítés helyét eddig a megrendelő adószáma határozta meg, 2010-től a megrendelő telephelye fogja meghatározni. Ez azt jelenti, hogy ezekben az esetekben külön kell vizsgálni, hogy a megrendelőnek van-e telephelye külföldön. így tehát pusztán az a tény, hogy a megrendelőnek külföldi adószáma (is) van, önmagában nem jelenti azt, hogy a szolgáltatást áfa nélkül lehet számlázni.
Több telephely esetén vizsgálni kell mely telephely a teljesítéssel legközvetlenebbül érintett.
Az alábbi táblázat illusztrálja a teljesítési hely rendezési elveit az adóalanyok közötti – az ún. B2B típusú – ügyletek esetén:
Az alábbi táblázat illusztrálja a teljesítési hely rendezési elveit az adóalany és nem adóalany közötti – az ún. B2C típusú – ügyletek esetén:
A változás hatása
A változás hatását ügyletenként külön-külön kell megvizsgálni. Pénzügyi kihatását tekintve általánosságban elmondható:
· bizonyos szolgáltatások, amin eddig áfa volt, 2010-től áfa nélkül számlázandóak;
· bizonyos szolgáltatásokat, amelyeket eddig áfa nélkül kellett számlázni, áfások lesznek;
· míg természetesen lesznek olyan esetek, amelyekben nem lesz változás.
Az alábbi táblázat példálózó jelleggel illusztrálja a változás hatásait egyes ügylettípusokra:
Mint látható, a teljesítés helyére vonatkozó szabályok lényegesen megváltoznak. A változás kihatásait nem lehet általánosságban megbecsülni, minden ügyletet külön-külön értékelni. Fontos, hogy az egyes fuvarozó, szállítmányozó és logisztikai cégek mielőbb mérjék fel, hogy a törvényváltozás miképp befolyásolja a megszokott üzletmenetet. Célszerű készíteni egy ún. egyénre szabott teljesítési hely táblázatot, amely pontosan meghatározza az adott cég összes jellemzően előforduló ügylet teljesítési helyét 2009-es és 2010-es szabályok szerint. További tennivaló: szükség esetén át kell alakítani a számítástechnikai háttérrendszert (pl. áfa kódokat).
2. Összesítő nyilatkozatra vonatkozó előírások
Az adózás rendjére vonatkozó szabályok is módosulnak. Az új főszabály alá tartozó szolgáltatásnyújtások esetén, ha a szolgáltatásnyújtás egy más tagállamban regisztrált adóalany részére történik, negyedévente – illetve bizonyos feltételek teljesülése esetén havonta –összesítő nyilatkozatot kell benyújtani. Összesítő nyilatkozatot eddig csak a Közösségen belüli termékértékesítések, illetve termék Közösségen belüli beszerzések esetén kellett beadni. A változás lényege, hogy az összesítő nyilatkozatokat ezen túl nem csupán a termék Közösségen belüli értékesítésére, illetve beszerzésére tekintettel, hanem a főszabály alá tartozó szolgáltatások esetén is be kell adni.
Az érintett vállalkozásoknak érdemes időben felkészülni az új adatszolgáltatási kötelezettségre, a számítástechnikai háttérrendszert időben érdemes átállítani az új eljárásrendre.
3. Külföldön felmerült külföldi áfa visszatérítésére vonatkozó szabályok egyszerűsítése
Gyakran előfordul, hogy belföldi adóalany külföldön vesz igénybe olyan szolgáltatást, illetve olyan terméket szerez be, amelyre nem vonatkozik sem az adómentesség, sem a fordított adózás. Ezekben az esetekben külföldi áfát hárítják át a magyar adóalanyra, amelyet nem a magyar, hanem a külföldi adóhatóságtól lehet – bizonyos feltételek esetén – visszakérni. Például, ha a magyar kamion külföldön tankol, az üzemanyag-számla külföldi áfát tartalmaz, amelyet csak a külföldi adóhatóságtól lehet visszakérni. Ismert tény, hogy a visszatérítési eljárás rendkívül sok adminisztrációval jár, sok esetben elég költséges és nem minden esetben sikeres. Az új visszatérítési eljárás hívatott leegyszerűsíteni az ügymenetet. 2010-től a belföldi cégeknek nem kell elmenni a külföldi adóhatósághoz, hanem a visszatérítési kérelmet a magyar APEH holnapján közzétett nyomtatvány útján nyújthatják be kizárólag elektronikus úton legkésőbb a tárgyévet követő év szeptember 30-ig. A külföldi adóhatóság ilyenkor csak különös figyelmet igénylő esetekben, valamint – az adott tagállam szabályozásától függően – bizonyos összeghatár fellett követelheti az eredeti számlák becsatolását. A külföldi adóhatóságnak az adó-visszatérítési kérelemről négy hónapon belül kell dönteni, bár szükség esetén az adóhatóság további adatokat kérhet, egyeztetést kezdeményezhet. Ez utóbbi esetben a határidő hosszabb lesz. Pozitív döntés esetén az összeget 10 napot belül ki kell utalni.
Az előbbiekben leírt szabályok természetesen tagállamonként részben eltérhetnek, így a konkrét esetben mindig az adott tagállam szabályozását kell figyelembe venni.
Olyan vállalkozásoknak, amelyek eddig – az eljárás bonyolultsági fokra való tekintettel – nem igényelték vissza a külföldön felmerült külföldi áfát, érdemes újra megfontolni a visszatérítési eljárásban rejlő lehetőségeket.
Dr. Sztankó Dániel – Deloitte Zrt.
